Képaláírás: Kerepesi temető: 34-1-88 [szobrász: Madarassy Walter]

Ismertető szöveg: Gombocz Zoltán nyelvtudós, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1905, r. 1922, ig. 1933). Gombocz Endre botanikus bátyja. Tanulmányait 1895-től mint az Eötvös Kollégium tagja a budapesti egyetemen végezte. 1899-ben tett magyar-francia szakból tanári vizsgát. 1900-ban bölcsészdoktorrá avatták. Több ízben járt külföldi tanulmányúton, 1899-ben Párizsban Rousselot-nál a kísérleti fonetika módszereit tanulmányozta, 1903-04-ben Lipcsében, Párizsban, Finnországban és Svédországban végzett fonetikai kutatásokat. 1906-ban a budapesti egyetemen az általános fonetikából magántanárrá képesítették. 1908-10-ben ugyanitt a francia nyelvészeti órákat látta el. 1914-től a kolozsvári egyetemen az ural-altáji összehasonlító nyelvészet, 1921-től a budapesti egyetemen a magyar nyelvtudomány tanára, 1927-től az Eötvös Kollégium igazgatója. 1927-28-ban a berlini egyetemen adott elő mint vendégtanár. 1933-tól az MTA I. osztályának elnöke. Melich Jánossal együtt szerkesztette a Magyar etymológiai szótárt, amelyért az MTA nagyjutalmát nyerték el (1921), szerkesztője volt a Nyelvtudományi Közlemények, a Magyar Nyelv c. szaklapoknak. Igen széles látókörű, nagy tehetségű tudós. Tanszéke és Eötvös kollégiumi tevékenysége szellemi gócpont volt, pedagógiai működése és személyes hatása, irányító szerepe kiindulópontjául szolgált egy köréje csoportosuló fiatal tudós nemzedéknek. Munkásságának iránya a magyar nyelvtudomány egész területére kiterjedt, mindvégig érdeklődéssel foglalkozott a kísérleti fonetikával, majd a leíró és történeti hangtannal. Egyetemi oktatómunkájából alakult ki magyar történeti nyelvtana; ennek egy része egyetemi előadásai nyomán, jegyzet formájában jelent meg. (Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon)