Képaláírás: Müller Miksa.

Ismertető szöveg: Született 1823 deczember 6-án Dessauban. Atyja, Müller Vilmos, jeles lirai költő volt, de korán meghalt, mikor fia még csak négy esztendős volt. Müller Miksa Lipcsében kezdte, majd Berlinben Bopp, a hírneves szanszkrit nyelvész mellett folytatta s Parisban Burnouf-nál, kora leghíresebb orientalistájánál fejezte be egyetemi tanulmányait. Már húsz éves korában kiadta első művét, a Hitopadesza czímű hindu könyv fordítását. Burnouf biztatására kezdett foglalkozni egyik főművével, a Rig-Véda, a hinduk ősrégi legfontosabb vallási könyvei kiadásával. Ez irányú kutatásai vezették Angolországba, a hol az akkori londoni porosz nagykövet, báró Bunsen, fogta pártját s kieszközölte, hogy az angol keletindiai társaság az ifjú német tudóst bízza meg a Rig-Véda kiadásával. Mivel a munkát Oxfordban nyomtatták, Müller ott telepedett meg s azután ott is maradt élete fogytáig. A Rig-Véda kiadása hat nagy negyedrét kötetre terjedő mű, kimeríthetetlen forrása a régi hindu nép nyelvére és vallására vonatkozó ismereteknek. Munkássága elismeréséül az oxfordi egyetem 1854-ben tanári széket adott neki. Másik nagy műve a keleti népek Bzent könyveinek gyűjteménye, melynek első két sorozata 49 kötetre terjed. A harmadik sorozatot 1894-ben kezdte kiadni a siami király anyagi támogatásával. A Védák és a buddhizmus szent iratai vannak e monumentális műben ismertetve. Megirta a szanszkrit irodalom történetét is, 1866-ban pedig kitűnő szanszkrit nyelvtanát. A cambridgei egyetemen Kelet-India világtörténeti hivatásáról tartott előadásokat, melyek később külön könyvben is megjelentek. Az összehasonlító vallástörténet körébe vágnak szintén kinyomatott előadásai, melyeket a westminsteri apátságban tartott, valamint az Összehasonlító mythologia és Adalékok a mythologiai tudományhoz, stb. Hogy az újkori filozófiában is mennyire jártas volt, azt megmutatta Kant fő művének, a tiszta ész kritikájának angol fordításával. Ezek mellett a költészet mezején is sikeres kísérletet tett 1857-ben németül megjelent Német szerelem czímű szép és költői szellemű elbeszélésével, melyet a német közönség nagy tetszéssel fogadott s mely számos újabb kiadást is ért. Angolországban lelkes terjesztője és magyarázója volt a német költészetnek, különösen Goethének, kinek nevére nagyrészt az ő kezdeményezésére társaság is alakúit Londonban. Széleskörű tudományos tevékenysége mellett még arra is ráért, hogy napi érdekű eseményekről, tudományos és politikai kérdésekről czikkeket, kisebb tanulmányokat irjon a legelőkelőbb angol, franczia, német és amerikai folyóiratokba. Érdemeit az angol nemzet különböző kitüntetésekkel jutalmazta, melyek közt megemlítjük, hogy a királyi titkos koronatanácsnak is tagja lett, mely minőségében mint a hindu szellem s vallási és társadalmi felfogás szakavatott ismerője tett hasznos szolgálatokat. A német tudományos világ, ha már vissza nem édesgethette hazájába, legalább tudományos társulatainak tagjai közt ünnepelte; a franczia akadémia is megválasztotta nyolcz külföldi tagja egyikének. A Magyar Tudományos Akadémiának is kültagja volt a nagy tudós mintegy negyedszázad óta s néhány évvel ezelőtt Budapestet is meglátogatta, mely alkalommal tudományos köreink hírnevét megillető tisztelettel fogadták. (Forrás: Vasárnapi Ujság 1900. november 11. https://www.epa.oszk.hu/00000/00030/02441/pdf/)