Ismertető szöveg: 1973. FESTMÉNYEK (X.) - CSONTVÁRY
Csontváry Kosztka Tivadar (1853-1919) festményei.
20-as ívekben nyomva.
Mélyny. 12 1/4 F. fog.
Névérték: 2,50 Ft
Á 1973. jún. 18.-1974. dec. 31.
PM 600 000 fog. 5 787
2897 2882 2,50 Ft Magányos cédrus 60,- 30,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)

Csontváry Kosztka Tivadar magyar festő. Eredeti neve Kosztka Mihály Tivadar volt. Nem tartozott korának egyik festői irányzatához sem, bár művészetének több jellemvonása rokon a modern festői törekvésekkel. Festészetét a varázsos színvilág, a mágikus realista hangvétel és a szuverén szimbólumteremtő erő jellemzi. Iskolázottsága kevés volt, de nem nevezhető autodidaktának, mert szüntelen természetstúdiumai segítségével invenciózus festői formanyelvet teremtett. Kereskedősegéd volt, majd gyógyszerész diplomát szerzett és Iglón volt gyógyszerész, amikor valószínűleg tudathasadásos hallucináció révén határozta el 1880-ban, hogy festő lesz. Anyagi függetlenségének megteremtése után 41 éves korában Hollósy Simon müncheni magániskolájában féléves tanulmányt folytatott, valójában azonban dalmáciai és olaszországi természetábrázolás-vázlatai alapozták meg művészetét. Korai munkáit - Önarckép, Madonnafestő - a pontos megfigyelés és a kolorit iránti különleges érzék, drámai tájképeit - Selmecbánya látképe, Vihar a Nagy Hortobágyon - romantikus lobogás és felfokozott dekorativitás jellemzi. 1903 őszén nyugat-európai tanulmányútra indult, abban az időben festette a Fohászkodó Üdvözítő és a Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben című képeit. Majd megkezdte a nagy motívum keresését Kairóban, ahol kidolgozta a színek világításbeli fokozatainak törvényét, egy sajátosan értelmezett plen air megoldást, melyet "napút" festészetnek nevezett. Első nagy motívuma a Nagy-Tarpatak-vízesés volt 1905-ben, majd a Görög színház romjai Taorminánál és a Baalbek jelenti festészetének expresszionista és panteisztikusan realista szakaszát. Libanonban festette avarászlatos koloritú, szimbólumokkal terhes Magányos cédrust és a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban cím ű képeket. Az 1905-ban festett Mária kútja Názáretben című hatalmas méretű kompozíciója zárja a Közel-Keleten festett képei sorát. 1909-től Nápolyban dolgozott, itt festette utolsó főművét, a Tengerparti sétalovaglást. Az 1910-ben rendezett budapesti kiállításán a várt siker elmaradt. A meg nem értés, a magány megbontotta lelki egyensúlyát és pszichés állapota egyre rosszabbodott, előadásokban, röpiratokban hadakozott fantazmagóriáival, vízióival. Műveinek világsikerét nem érhette meg. Műv.L.1965.1k.479 o., Larousse 1991.1k.547 o., MNL.6k.159 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Június) https://mek.oszk.hu/10200/10292/)