Normál kép: 061.jpg   Méret: 770x580 Színmélység: 24bit Felbontás: 600dpi
Nagy kép: 061_nagykep.jpg   Méret: 1062x800 Színmélység: 24bit Felbontás: 600dpi
Kattintson az új ablakban való nagyításhoz! 
Click to enlarge it in a new window!

Ismertető szöveg: 1951. J. V. SZTÁLIN (II.)
J. V. Sztálin (1879-1953) 72. születésnapja és budapesti szobrának felavatása alkalmából
50-es ívekben nyomták
Mélyny. XIII - Vj. 12:12 1/2 F. fog.
T: Nagy Zoltán
Névérték 1 Ft
A 1951. dec. 16.-1952. márc. 31.
PM 839 343 fog. 4 000
1271 1217 1 Ft kék 300,- 75,-
(Forrás: Magyar Posta- és Illetékbélyeg Katalógus)



Joszif Visszarionovics Sztálin grúz származású szovjet politikus. Eredeti neve Joszif Visszarionovics Dzsugasvili volt. 1894-99 között a tifliszi papi szeminárium hallgatója volt, de kizárták, mert 1898-tól egy helyi szociáldemokrata szervezet tagja volt 1900-tól több, grúziai megmozdulás résztvevője, szervezője volt. Álnéven kisebb írásai, versei is megjelentek. A Kobra álnevet felvett fiatal forradalmárt 1902-ben száműzték Kelet-Szibériába. Távollétében 1903 novemberében az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt Kaukázusi Szövetségi Bizottságának a tagja lett. 1905-7 között részt vett a bakui forradalmi megmozdulásokban. 1908-12 között ismét száműzetésben volt Szolvicsegodszkban és többször megszökött. 1912 májusban részt vett a Pravda megindításában, és az abban megjelent első vezércikkét már Sztalin néven közölte. 1913-ban jelent meg Marxizmus és nemzeti kérdés című röpirata, melyet bécsi útja során készített elő. 1913 februárban ismét száműzték és csak 1917 márciusában tér vissza Pétervárra és a Pravda egyik szerkesztője lett.1917 októberben támogatta Vladimir Iljics Lenint az azonnali fegyveres felkelés megindításának kérdésében, de a november 7-i hatalom átvétel irányításában nem volt jelentős szerepe. Az októberi pétervári felkelés győzelme után megalakult kormányban 1922-ig népbiztos volt, 1922 áprilisában a Központi Bizottság főtitkára lett. 1922-ben az un. grúz kérdésben súlyos konfliktusba került Leninnel. Az év április 3-án az Oroszországi Kommunista Párt KB. főtitkárává választották. Lenin súlyos betegségét kihasználva egy bővülő személyi hatalommal töltötte meg az egyébként adminisztratív jellegű beosztását. 1924-től az egyeduralom megszerzése érdekében sorra számolt le pártbeli ellenfeleivel. A Lev Davidovics Trockij vezette baloldali ellenzék 1924-25-ben történt kiszorítása utáni két évben - 1926- 1928-ban - az ún. jobboldali elhajlókkal, - az addig őt támogató Nyikolaj Ivanovics Buharin (1888-1938) támogatásával - és az addigi szövetségeseivel leszámolt. Hatalma 1929-ben kampányszerű hevességgel a felülről jövő forradalommal teljesedett ki. A lenini NEP helyett meghirdette az első ötéves tervet, a földek állami tulajdonba vételét és a nehézipar erőszakos fejlesztését. Az 1930-as évek elején a sikereket a közvélemény előtt mindig az ő alakjával hozták összefüggésbe, és ez vezetett a személyi kultusz kialakulásához, a sztalinizmushoz. 1935-től nyílt terroruralmat épített ki. 1936-38-as nagy koncepciós kirakatperekben számolt le politikai ellenfeleivel, parancsára százezreket végeztek ki, milliókat hurcoltak kényszermunkatáborokba. Külpolitikájában a nemzetközi elszigetelődésből való kitörés után 1935-től a fasizmus elleni összefogásra helyezte a hangsúlyt. A német-szovjet konfliktus elodázására 1939. augusztus 23-án megnemtámadási szerződést írt alá Adolf Hitlerrel - Ribbentrop-Molotov paktum - nagyhatalmi ambíciói miatt. Ezt követően a Vörös Hadsereg megszállta Lengyelország keleti felét, megtámadta Finnországot, megszállta a balti államokat. 1941 májustól a Népbiztosok Tanácsának az elnöke lett. 1941. június 22-én a Szovjetuniót ért német támadás után hadügyi népbiztosként és a hadsereg főparancsnokaként megszervezte a védekezést. 1945-ben generalisszimusz rangot kapott. A háború után Kelet-Európát nagyhatalmi pozícióból, egyenlőtlen feltételekkel kapcsolta a Szovjetunióhoz, amit a Kominform és a KGST biztosított. A szövetségesek teheráni, jaltai és potsdami konferenciáján a szovjet delegáció vezetőjeként részt vett a világ újrafelosztásában. A II. világháború után a hatalma csúcspontjára ért Sztalin folytatta az 1930-as években megkezdett politikáját. 1948-ban újabb koncepciós pereket készített elő, ismét felerősödött személyi kultusza, amely a halála után meginduló desztalinizáció ellenére rányomta bélyegét nem csak a Szovjetunió, de az úgymond szocializmust építő valamennyi ország későbbi történetére. (Larousse 1994.3k.779 o., MNL.17k.3 o.) (Forrás: Hevesi Erzsébet és Vermes Anna bélyeggyűjteménye (Március) https://mek.oszk.hu/10200/10292/)


   Felvétel a kedvencek közé vagy megosztás másokkal/Bookmark or share this page