http://dka.oszk.hu/011600/011686 118043853_f06973f176_o.jpg http://dka.oszk.hu/011600/011686/118043853_f06973f176_o_kiskep.jpg Budapest - 22-03-2006 - 16h01 Budapest - 22-03-2006 - 16h01 felvéve 2010-06-15 2010-06-15 kibocsátva 2006-03-26 2006-03-26 Az Flickr-be való feltöltés dátuma. fénykép Flickr Flickr http://www.flickr.com/photos/ranopamas/118043853/ Attribution-NoDerivs 2.0 Történelem, helytörténet Helytörténet, helyismeret Utazás, turizmus Magyarországi látnivalók Közlekedés, szállítás Közlekedés általában épületkép műfaj híd tárgyszó/kulcsszó közúti híd tárgyszó/kulcsszó Magyarország földrajzi hely Budapest földrajzi hely Duna földrajzi hely A főváros egyik gyöngyszemét, a Dunát a Gellért-hegy lábánál átívelő Szabadság hidat azoknak az előrelátó magyar nemes uraknak köszönhetjük, akik annak idején már évtizedekkel a megvalósítás előtt elfogadtak egy törvényt, amely szerint, ha a budapesti hídvámokból befolyó éves összeg meghaladja a 650 ezer forintot, új hidat kell építeni. Így történt, hogy az 1893. évi XIV. törvénycikk két új híd, a Fővám téri (ma Szabadság) és az Eskü téri (ma Erzsébet) híd építését rendelte el. A nemzetközi tervpályázatra messzi földről is sokan jelentkeztek, köztük amerikai, olasz, osztrák, német, francia, belga, holland, orosz és algériai mérnökök. A Fővám téri híd - amely a Sóház piacot kötötte össze a Sárosfürdővel - mégis egy magyar, Feketeházy János tervei alapján készült el, és a Habsburg uralkodó nevét kapta. Az építkezés 1894-ben kezdődött, két évvel később, a Millennium évében október 4-én az utolsó szegecset maga a király, Ferenc József illesztette be a kész hídba, majd átadta a róla elnevezett átjárót a forgalomnak. Az F. J. monogrammal ellátott királyi ezüstszegecset fémtok és üveglap védte a kíváncsiskodóktól, s az ereklye állítólag még az 1945-ös hídrobbantást is átvészelte, ám 56-ban nyoma veszett. A helyét jelző tok a pesti hídfőnél, a hídőr háza mellett volt sokáig látható. A 333 méter hosszú, húsz méter széles új híd 2,11 millió akkori forintba került és rendkívül modernnek számított, hiszen villamosvágányok vezettek át rajta, és nem csak gáz-, de elektromos világítással is ellátták. A hídfők mellett mindkét parton emeletes vámszedőházak is épültek. Az első villamos 1898-ban csilingelt át a hídon Pestről a Széna tér felé. Akkoriban - egészen a húszas évekig - a villamosok még alsó vezetékes járművek voltak és 1938-ig a híd szélső sávjaiban közlekedtek. A két világháború között már busz is járt a Szabadság hídon, az 1-es, méghozzá 1995-ig. A budapesti hidak sorsát a Ferenc Jóska sem kerülhette el: a menekülő németek 1945. január 16-án a felrobbantották. Helyén március 15-től - még a háború befejezte előtt - pontonhíd állt, amelyet a romos hajópillérekhez illesztettek hozzá, így elsőként kötötte össze újra a kettészakított fővárost. Az ideiglenes átkelő leggyengébb pontjait 1946. januárjában a jégzajlás elsodorta. Az újjáépítés már tavasszal megkezdődött, s a Szabadságra keresztelt dunai átkelőt már augusztus 20-án át is adták a forgalomnak. A budai oldalon lebontották a vámszedőházakat, s a sietség miatt a híd középső részén a díszkorlát kevéssé díszes lett, mint az eredeti, és az egykori zöld helyett szürkéskékre festették, mert csak ilyen színű festéket tudtak beszerezni. A Szabadság híd az 1980-as felújítás óta újra zöld. A híd 1987 óta a Világörökség része, és persze neki is vannak celebjei: Feketeházy János és Nagy Virgil tervezőmérnökök az eredeti tervekben, Sávoly Pál az újjáépített verzióban vette ki a részét. Nevük a pilonok bronztábláin szerepel. zsoolt: Szabadság híd http://dka.oszk.hu/009400/009411 JPEG képállomány N JPEG képállomány 2048x1389 200 színes 24 közepesen tömörített KÉSZ katalogizálás Fucskó Anna ellenőrzés Simon Jennifer