https://dka.oszk.hu/077400/077452 1522178812.jpg https://dka.oszk.hu/077400/077452/1522178812_kiskep.jpg Lilában pompázva Lilában pompázva felvéve 2021-03-29 2021-03-29 kibocsátva 2018-03-27 2018-03-27 Az Országalbum honlapjára való feltöltés dátuma. fénykép Országalbum Növényvilág Országalbum https://www.orszagalbum.hu/p/lilaban-pompazva/111997 Attribution 4.0 Biológia, etológia Növénytan Mezőgazdaság, élelmiszeripar Növénytermesztés, kertészet növénykép műfaj virág tárgyszó/kulcsszó dísznövény tárgyszó/kulcsszó orchidea tárgyszó/kulcsszó kiállítás tárgyszó/kulcsszó Budapest földrajzi hely Orchidea Kiállítás 2017. Az orchideafélék (Orchidaceae) több szempontból is a növényvilág legfigyelemreméltóbb családja. Megkapó szépségű virágaik, formai változatosságuk, speciális szaporodás-biológiájuk, életmódjuk miatt a botanikusok és a laikus érdeklődők közül sokan szentelnek megkülönböztetett figyelmet ezeknek a növényeknek. Az orchideafélék a növényvilág legnagyobb fajszámú családja közel 22 000 természetes módon kialakult fajjal (a virágos növények 6-11%-a ide tartozik). Csaknem minden szárazföldi élőhelyen előfordulnak a sivatagok és gleccserek kivételével. Többségük a trópusokon található, főleg Ázsiában, Dél-Amerikában és Közép-Amerikában. Megtalálhatók a Déli-sarkkör fölött, dél-Patagóniában, de még az Antarktiszhoz közeli Macquarie-szigeteken is. Egyszikűekről lévén szó, az orchideák virágtakarólevelei egyneműek, azaz nem különülnek csészére és pártára, virágtakarót két körben elhelyezkedő 6 db lepellevél alkotja. Ennek ellenére, mivel a külső kör levelei gyakran zöldes színűek, nem feltűnőek, gyakran nevezik ezeket csészének (szepalum), a belsőket pedig szirmoknak (petalum). A lepellevelek gyakran nagyon különböznek egymástól, legfeltűnőbb közöttük a belső kör egyik, mézajakká módosult levele, mely a virág 180°-os elfordulásának eredményeként általában lent, ritkán (ha az elfordulás 360°-os) fent található. Az említett elcsavarodás gyakran jól megfigyelhető a virág kocsányán. A virág szimmetriája kétoldali részarányos, az alsó állású magház a három termőlevél alsó részéből nő össze, a termőlevelek felső része (a bibeszál és a bibe) a porzókkal összenőve az ivaroszlopot vagy bibeoszlopot (gynostemium) alkotja. Az orchideák egyedi szaporodásmódjának szerves részeként a magvak nagy számban (toktermésenként 1000-4 millió), ugyanakkor rendkívül kis méretben termelődnek. A magvakat a szél terjeszti, szikanyagot (endospermium) nem tartalmaznak, vagyis semmiféle tartalék tápanyaggal nem rendelkeznek. A csírázáshoz ezért minden orchideafaj számára szükséges a mikorrhizális szimbionta gombával (ezek bazídiumos gombák) való kapcsolat, a növény egyedfejlődése során ebben a korai szakaszban függ legnagyobb mértékben a gombától. Ha a találkozás megtörténik, a mag csírázásának első lépéseként egy halvány szerkezet, az orsó alakú protokorm alakul ki, melynek megerősödése évekig is eltarthat, ez alatt a növény tulajdonképpen a gombán élősködik. Ezen időszak eltelte után kezdenek kialakulni a gyökerek és a leveles hajtások. Az orchideafélék levelei osztatlanok, a száron két sorban, vagy szórtan állnak, általában ülők, vagy kissé szárölelők, vagy csak tőlevelek vannak. Általában nincs nyelük. A gyöktörzsön, a hajtás tövében és csúcsán csökevényes pikkelylevelek nőnek. Száruk többszörösen, vízszintesen vagy függőlegesen fejlődő gyöktörzs, amely éves hajtásokat növeszt. Az alsó szártag (internódium) néha megvastagszik, és álgumóvá (pseudobulba) fejlődik. Ez a jelenség a trópusi fajoknál gyakori, de ritkábban az európaiaknál is előfordul. (Forrás: Wikipédia) Linterné Szegedi Éva: P1040079 [Orchidea] http://dka.oszk.hu/022300/022356 JPEG képállomány N JPEG képállomány 5711x4000 300 színes 24 közepesen tömörített KÉSZ katalogizálás Simon Jennifer