Plohn József üvegnegatív gyűjteménye

A képek eredeti forrása...  
Plohn Illés, Plohn József édesapja 1868-ban alapította Hódmezővásárhelyen fényképészeti és festészeti műintézetét. Fia József, a századforduló körül vette át a műterem vezetését. A műterem 138 évvel ezelőtt nyílt meg és 1944-ig állott fenn, s a helyi művészeti életben betöltött szerepével beírta magát a város történetébe. Plohn Józsefet baráti kapcsolat fűzte a városban élő művészekhez - Tornyai Jánoshoz, Endre Bélához - akiknek érdeklődése a 20. század elején a népművészet felé fordult. Ez ösztönözhette a fényképészt a korabeli népéletet bemutató felvételek készítésére. Ilyen tárgyú felvételeinek száma több mint háromezer volt, melyek közül 1635 darab 18x24-es ill. 13x18 negatív üveglemez került a Tornyai János Múzeum tulajdonába, s így maradt fenn az utókor számára. Örököse 1952-ben adta el a múzeumnak a negatívokat. A művész a II. világháborúban a koncentrációs tábor felé szállítás közben halt meg. Ez a tény szolgál a képek hiányos dokumentációjára A felvételek készítésének ideje a századforduló környékére tehető, s erről az időszakról országos viszonylatban sem maradt fönn hasonló jelentőségű és mennyiségű népéleti dokumentáció A megmaradt negatívok közül 169 db népi építészeti dokumentum: városszéli parasztházakat, tanyai épületeket ábrázol. 90 felvételen a korabeli állattartást, 95 képen pedig a földművelést örökítette meg. A gabonatermesztés paraszti technológiájának olyan munkafázisait rögzítette, amely már több mint fél évszázada kihaltnak tekinthető: pl.: kézi vetés, kaszás aratás, vontatás, nyomtatás kocsival, lóval, cséplés, szelelés, stb. A mesterségek közül a fazekasságot örökítette meg legalaposabban 95 felvételen, melyek bemutatják a mesterség teljes munkafolyamatát, az agyag előkészítésétől a korongozáson, mázkészítésen, égetésen, írókázáson át a piaci árusításig. Kisebb számban más foglalkozások képviselői is láthatók felvételein, pl.: halász, méhész, kanász, takács, kisbíró, füvesasszony. Több mint 300 felvétele helytörténeti értékű: templomokat, templombelsőket, malmokat, városképeket ábrázol. Temetőrészletei mára már elpusztult fejfák sokaságát örökítették meg. Kiemelkedő értékűek portréfotói (357 db). A város paraszti rétegét bemutató portrésorozat elsősorban viselettörténeti szempontból érdekes, néhányuk pedig azért, mert egy-egy, mára már kihalt foglalkozás képviselőjét ábrázolja: pl. kisbírót, füvesasszonyt. A 357 db portré legjelentősebb egysége az 1902-ben a Kolozsvári "ereklye múzeum" felhívására a még élő 48-as honvédokról készített 131 db felvétel. A honvédokat megörökítő sorozatból készített 100x70 cm nagyításokat belföldön 1980 óta 35 kiállításon láthatták az érdeklődők. A 2000-ben szakértők által megvizsgált lemezeken ezüstkiválási folyamat indult meg. Ez indokolja a gyűjtemény archiválását. Most a vásárhelyi Németh László Könyvtár és a Tornyai János Múzeum együttműködése és a Hagyományok Háza "Tengertánc" pályázata lehetőséget teremtett az anyag digitalizálására. Plohn József jelentős munkaráfordítással népünk múltjának egy darabját örökítette meg nem foglalkozásból eredő kötelességből, hanem szeretetből. A gyűjteményből a néprajzi jelentőségű felvételeket válogattuk ki. Többségük Hódmezővásárhelyen és környékén készült, ezért a képaláírásoknál ezt külön nem jeleztük. A felvétel helynevét csak ott közöltük, ahol ettől eltérő, és erről pontos ismereteink vannak. A fotók, készítésük óta számos néprajzi, helytörténeti kiadványban szerepeltek. A publikálásuk helyét a képaláírások tartalmazzák.

Listák rendezése: Cím szerint  Alkotó szerint  Időrendben  ID szerint